Ha jól emlékszem, akkor nincs messze a tárgyalóterem. Legalább meg kell próbálnom bejutni oda. Mi baj történhetne? Hülye kérdés. Igazából elég nagy bajba kerülhetek, de a Királyság jövője érdekében cselekszem, szóval szemet hunyok a borzasztó tervem felett.
Ez az az ajtó. Erre mondta Glória, hogy a tárgyalóterem, mondjuk azt is mondta, hogy ide nem léphet be bárki, de tegyük fel, hogy ezt a részt nem hallottam. A kilincsért nyúlok, hogy kinyissam az ajtót, de persze zárva van. Nem csoda, hiszen ez maga a tárgyalóterem, akármi lehet az ajtó mögött. Most mi legyen? Kulcs nélkül nem jutok be.
Sietős, gyors léptek közelednek felém a másik folyosóról. Basszus! Nem láthatnak meg a kilincset rángatva a tárgyalóterem előtt! El kell tűnnöm, de gyorsan! Hova bújjak, hogy láthassam az ajtót? Hátha az erre siető illető pont oda tart. Kicsi rá az esély, de reménykedni mindig lehet.
Meg van! Egy kicsit arrébb van egy másik ajtó. Az egyetlen esélyem, hogy elég közel maradjak. Az ajtóhoz rohanok, reménykedve, hogy nyitva van.
Kérlek. Kérlek. Kérlek.
Nyitva van. Gondolkozás nélkül berontok és magamra hajtom az ajtót. Innen tökéletesen rálátok a nagy kétszárnyú ajtóra.
Sikerült elbújnom egy dohos szertárba, legalábbis annak gondolom, mivel nem látok semmit a sötétben. Amilyen szerencsétlen vagyok belerúgtam egy seprűbe, ami nagyot csattanva a fölre esett, de a gyors léptek ugyanolyan ritmusban suhannak végig a folyosón. Nem hallotta meg. Hála az égnek!
Arnold jelenik meg a folyosón. Hova siet ennyire? A titkár megáll a tárgyalóterem elött, elővesz egy kulcsot és a zárba helyezi. Kinyílik az ajtó és a férfi minden várakozás nélkül berohan. Nem zárta be maga mögött az ajtót. Vékony résnyire nyitva maradt, szinte hívogat a kíváncsiság befelé.
Most vagy soha! Kibújok az ajtó árnyékából, s a lehető leggyorsabban becsukom magam mögött. Pillanatok alatt már bent is termek a kétszárnyú ajtó másik oldalán. Arnold éppen háttal áll nekem és matat valami után az íróasztalon.
El kell bújjak! Itt nem láthat meg! Körülnézek, hátha találok magamnak valami rejtekhelyet, de rá kell jönnöm, hogy itt semmi sincs, ami mögé vagy alá el lehetne bújni. Az egész helységben asztalok és polcos szekrények vannak. A függönyök, pedig nem elég hosszúak, ahhoz, hogy eltakarjanak.
Csak egy lehetőségem van! Két polcos szekrény áll egymás előtt, a jobb oldalam felé. A kettő közé beállhatok, hátha nem vesz észre. Csak annyi kell, hogy ne akarjon könyveket keresni, mert akkor végem. Sietősen, de elég hallkan, ahhoz, hogy a titkár figyelmét ne keltsem fel, besettenkedek a két szekrény közé.
Arnold felegyenesedik és egy levéllel a kezében kisiet az ajtón. Az ajtó bezárul, csakhogy hallom, ahogy a kulcsot elforgatja a zárban, ami nagyot kattanva jelzi, hogy be lettem zárva. A francba! Ezt nem gondoltam végig. De most már mindegy. Kilépek a szekrény mögül és körülnézek a még nem látott szobában. A két szekrényen kívül még van három, de azok arrébb vannak és teljesen a falhoz vannak tolva. Ez az egyetlen szekrény, ami nincs a falhoz tolva, ugyanis a mögötte levő szintén a falnál van. Óriási szerencsém van vele. A szobában még van két nagy íróasztal és a szoba közepén egy kerek asztal.
Közelebb lépek a kerek tárgyhoz, ekkor fedezem fel, hogy ez nem egy akármilyen asztal, hanem a királyság térképe. Az egész királyság földrajzi térképe látszik rajta, plusz még a szomszédos királyságok is. Még sosem láttam ilyet, nagyon praktikus. Meglepően pontos, ha fel akarjuk mérni a földrajzi viszonyokat. Kis katona szerű figurák vannak felállítva a térképre. De van köztük néhány eltérő is: Három színesebb, s egy nagyobb figura, aminek a fején szintén egy korona van. Egy másik is van rajta, azon is korona van, de kisebb, mint a többi, ha jól gondolom, akkor ez lesz a királyné bábuja. A másik három színes figura jelzi a hercegeket és a nagy pedig a királyt.
A tábla úgy néz ki, mintha béke lenne. Nincsenek fent az ellenséges katonák bábui, csak a mieink. Viszont azzal a tudással, amivel én rendelkezem, határozottan kijelenthetem, hogy ennek a táblának nem így kellene kinéznie. A háborúnak közel sincs vége. A könyvben, miután megtörténik a Falevél folyónál a támadás, az ellenséges katonák elérnek a következő végvárig és csak ott tudjuk megállítani őket. Pótólhatatlan veszteség éri a Királyságot, hiszen Viktor herceg meghal és a Falevél folyót is elfoglalják a támadók, ezzel megsemmisítve a Királyság egy részének a vízellátását. Szerencsére nem ez a legfontosabb vízellátása a Királyságnak, de a földművelést tekintve nem kapnak elég vizet a földek és a termelés lelassul.
Ezt nem engedhetem, hogy megtörténjen! Tennem kell valamit! Át kell rendezzem a térképet, más ötletem nincs.
A kék bábuk jelzik a mi katonáinkat, míg a pirosak a Leander Királyság csapatait. Nincs már dolgom, mint egy rakásnyi piros bábut a Falevél folyónál lévő végvárhoz tolni. Ezzel tudom jelezni, hogy ott támadás fog érni minket. Kék bábukkal is gazdagon teszem azt a részt, hogy tudják, hogy kellenek majd oda katonák, akik megállítják a támadókat. De mit csináljak a hercegek bábúival? Nem küldhetem oda Viktor herceget meghalni, hiszen tudom, hogy onnan már sosem tér vissza. Mondjuk, ha felkészülnek a támadásra, akkor talán életben marad, de ezt még én sem tudhatom. Fogalmam sincs, hogy ilyenkor mi a helyes döntés. Az is lehet, hogy nem hisznek a térképnek és pontosan ugyanaz fog történni, mint az eredeti könyvben. Ha pedig én állok a király elé az elméletemmel és bejön, akkor boszorkány leszek és mágján halok meg. Azt nem vállalom be. Az is lehet, hogy a király nem hisz nekem és nem történik semmi, de a királlyal való kommunikálást inkább messziről kerülném. Nincs valami hadvezér bábu? Azt, ha oda tenném, akkor talán nem Viktor vezetné a katonákat. Bingo, egy lovasbábú, ez megteszi. A végvár elé teszem, hátha ezzel megértetem magam. Innentől nem rajtam múlik, hogy mi lesz a végső döntés.
Hangos léptek ütik meg a fülem. Hirtelen zár kattanás és ajtó nyitásra leszek figyelmes. A rohadt életbe, ide jönnek. Most mit tegyek? Nekem annyi, itt a mese vége. A létező leggyorsabban beugrok a szekrény mögé és lélegzet visszafolytva várom a következőket. A kétszárnyú ajtó kinyílik, Erik herceg lép be elsőnek a szobába, majd a király, Arnold, Viktor, Ethan, Krisz és még három ismeretlen. Még nem vettek észre, remélem, hogy nem is fognak…